Image1\
rajz28.jpg
 


Logopédia


A értelmileg akadályozottak egyik legfőbb tanulási stratégiája az utánzás, ezért a helyes beszédpélda adása nagy jelentőséggel bír mindennapjaikban. A beszéd és a kommunikáció fejlesztése minden, a tanulóinkkal kapcsolatba kerülő felnőtt feladata.
Emellett intézményünkben két logopédus is segíti ezt a munkát, akik váltott műszakban dolgoznak.

Összesen 42 tanuló kerül ellátásba tanévenként. A megosztott 45 percekben egyéni fejlesztés folyik. Ezt egyrészt az indokolja, hogy a rendkívül változatos oki háttér miatt a tünetek is nagyon különbözőek, homogén csoportokat nem lehet létrehozni. Másrészt legtöbbjük figyelme 20-25 percben, kétszemélyes kontaktusban terhelhető hatékonyan.
A logopédiai szoba a földszinten található, kellően tágas, jól felszerelt.

A gyermekeket a logopédusok a foglalkozások ideje alatt viszik el fejlesztésre.
A terápia folyamatába iskolánkban a szülőket korlátozottabban lehet csak bevonni, ami minden, nem ambuláns kezelési forma estén jellemző. Nálunk ehhez jön még a diákotthonos és az állami gondoskodásra szoruló tanulók köre.

       A logopédus kompetenciája és feladata az értelmileg akadályozottak fejlesztésében jelentősen eltér az ép gyerekeket fejlesztő logopédusétól.
       Amennyiben az idegrendszeri struktúra sérülése következtében a beszéd elsajátításának és használatának feltételei megváltoznak, úgy – a hagyományos beszédnevelési feladatok mellett – speciális tudásra és módszerekre is szükség van, hogy a beszédszerveződés ill. a teljes kommunikáció folyamatát az adott sérülés típusához és mértékéhez képest a legoptimálisabban lehessen fejleszteni.
         Tanítványainkat a többségi  társadalom leginkább külsőségek  alapján ítéli meg, fogadja, vagy utasítja el, s ennek egyik legmarkánsabb összetevője (a fizikai kinézet és a mozgás mellett) a kommunikációs képesség..
Ez is kiemelt feladattá teszi logopédusaink számára a mozgás, a szociális készségek, a beszéd és a kommunikáció fejlesztését.

A fent említett sajátosságok miatt munkájukban nem a beszédhang javításra fókuszálnak.
A cél   természetesen a minél jobb beszédérthetőség és a minél jobb színvonalú kommunikáció, elfogadva azt, hogy a fejlődés minden gyermeknél sajátos úton jár és a prognózis alig megjósolható.
       
A változatos sérülések nyomán létrejött rendkívül különböző tüneti képek miatt nincs mód ún. „szakosodásra”, az érzékelés-észlelés fejlesztése, a beszédindítás jelentősebb nagyobb hangsúlyt kap, mint pl. a klasszikus pösze terápia, de logopédusainknak az augmentatív, dadogó, stb. terápiákra vonatkozó tudásukat is gyakorolniuk kell, mindig rugalmasan igazítva azokat az adott tanuló állapotához, hiszen igen kevés, kifejezetten értelmileg akadályozottak számára kidolgozott vizsgáló eljárás és terápia létezik.